Egy helyi másik CBO-nál tartottam foglalkozásokat 5 napon keresztül. Ők veszélyeztetett nőknek tartanak varrótanfolyamot, ételosztást családoknak, nőknek gyereknevelési fogalalkozásokat. Ők is elhivatottak és a helyi szinten érdeklődőek szappan, könyvek, betétek és ecoprintre.

Itt vannak a megvásárolható kis cuccaik, ha szeretnétek írjatok és hazahozok belőlük.

Itt vannak a foglalkozás képei.

Kicsit beleolvastam a menstruáció témájába afrikában.

Kb 50 napot egy évben kihagynak az iskolás lányok és dolgozó nők a menstruáció miatt. Sok lány nem megy iskolába a vérzésük alatt és így megnehezíti a tanulást.

megfizethetőség: sok lánynak/nőnek nem megfizethető az importált betétek és helyette újságpapírt, anyagokat használnak.

higénia – ez egy nehéz kérdés : kevés a wc az iskolákban és munkahelyeken nincs hozzáférés folyó vízhez vagy akár wchez.

kulturális akadályok – a barátod vagy az apukád kb nem is beszélhet veled a menstruációról és nem vesz neked betétet. Ezt neked kell elintézni akár 13 évesen is.

szeméttermelés: egy átlagos nő évente 150-200kgnyi betétet használ el. Ami ha belegondolunk egy fejlődő országban, mint Kenya akár egy környezeti problémát is okozhat.  itt a latrinába dobják vagy elégetik, ám itt abban is hisznek, hogyha egy nő elégeti a vérét akkor elveszti a termékenységét.

Készítettem 3 féle mosható és várom melyiket válasszák ki a női csoportban, hogy megvarrjuk.

Alapanyagban fifikásnak kell lenni:) Hát csakis a pénz miatt, meg a beszerzés nehézsége miatt is így az utcai árusoknál találtam meg meg a megoldásokat. Alul a vízzáró egy 10centes esőkabát lett, de találtunk az utcán rossz esernyőt is a gyerekekekkel. A középső dekoratív anyag maradt a régi-új kedvencem a KITENGE:) Végülis kell valami csalogatóan szép anyag a betétre ha már ilyen sokat hodrjuk! 

Nedvszívónak pedig cotton-flanel ágyneműt szereztem. És jól szétvágtam mindent.

 Nyalenda a helyi slum, itt volt a helyi wc megnyitó és itt laknak a Dream ladies. Dream Ladies egy helyi microbankozó csoport, ami 10 nőből áll akik hetente 50 shillinget megtakarítanak. Ők helyi fiatalabb nők 1-2 gyerekkel akik vagy beleerőszakolták egy korai házasságba vagy akár korai terhesek voltak 15-16 évesen. Ők  lettek az én nőicsoportom. Joab barátunk bemutatott nekik és együtt megtanultunk szappantfőzni, könyvetkötni és betétet varrni.

Ügyesen megtanultak könyveket kötni aminek a külseje kitenge anyag és a moringa szappan is beindulóban.

Meglátjuk mi lesz belőle.

Kicsit beleolvastam a menstruáció témájába. Hát nem fényes a helyzet.

Kb 50 napot egy évben kihagynak az iskolás lányok és dolgozó nők a menstruáció miatt. Sok lány nem megy iskolába a vérzésük alatt és így megnehezíti a tanulást.

megfizethetőség: sok lánynak/nőnek nem megfizethető az importált betétek és helyette újságpapírt, anyagokat használnak.

higénia – ez egy nehéz kérdés : kevés a wc az iskolákban és munkahelyeken nincs hozzáférés folyó vízhez vagy akár wchez.

kulturális akadályok – a barátod vagy az apukád kb nem is beszélhet veled a menstruációról és nem vesz neked betétet. Ezt neked kell elintézni akár 13 évesen is.

szeméttermelés: egy átlagos európai nő évente 150-200kgnyi betétet használ el. Ami ha belegondolunk egy fejlődő országban, mint Kenya akár egy környezeti problémát is okozhat.  itt a latrinába dobják vagy elégetik, ám itt abban is hisznek, hogyha egy nő elégeti a vérét akkor elveszti a termékenységét.

Betét-töri

Benjamin Franklin fedezte fel az eldobható „kötéseket”, amit a háborúban használtak szorító kötésként. Ezt 1888-ban vette át a Southhall pad nevezetű betétgyártó. Johnson and Johnson fejlesztette tovább Amerikában. És 1920-ban került a Kotex a piacra ami újrahasznosította a háborúban használt kötéseket (amiben fapép volt) mint női betétek.

1940-ben kezdték nagy méretekben elkezdeni gyártani a betéteket és 1960-ban a fapéphez felszívódást gyorsító gélt is adtak.

Az eldobhatóig nagyon sokféle dolgot használtak a nók a mentrációjuk alatt: akár szárított ürüléket, mohát, tengeri szivacsot, tengeri hínárt, növényi rotokat, cotton kendőket.

1970ben újra divatba jöttek a mosható betétek, mert az eldobhatók drágábbak voltak. Ám ahogy az ára lejebb ment és mindenféle „újítást végeztek rajta úgy egyre több nő váltottt át az eldobhatóra.

Eldobható lebomlók - mert a műanyag történelme sem érdekel

Több ilyen újjítás van. Banánrost vagy vizijácitból is van eldobható betét. Ez nagyon szuper lenne továbbfejleszteni és elérhetőbbé tenni és a piacon lévő  hamis eldobható betéteket leleplezni.

(Vizijácint egy invazív növény, kb az egész tropikus övben elterjedt. A vízfelszíneket beborítva a víz alatti élővilágot veszélybe sodorja. Agresszívan terjeszkedik és nemcsak kinyírja az élővilágot hanem még itt a viktória tóban a halászok életét is megsanyaríntja)

Mosható betétek

Na és eljutottunk a mosható betétekig, amit jelenleg én is használok. Én Emillia betétjeit használom itt kint is amit Csete Mónika készít Budapesten. Igazán kényelmes és egészséges viselet.

Ha egy nőnek itt Kenyában van hozzáférése vízhez és szappanhoz akkor tudna ilyet használni. Van néhány ilyen készítő, ám sajnos Kisumuban nem elérhetők. Akármilyen női csoportban mutogattam a betétemet, nagyon tetszett a nőknek és látnak benne lehetőséget.

Így jutottam oda, hogy betéteket varrok. Háromfélét varrtam és mutattam meg a nőicsoportoknak.

Már két közös varráson vagyok túl két női csoporttal és mindkettőben 10-10 betétet varrtam. Miután hazaértem többet fognak varrni és szegény iskolákba fogják eljuttatni. Ezazzzz! Nagyon drukkolok nekik, ha szeretnétek támogatni  ezt a kezdeményezést csak írjatok.

Mfangano Rusinga mögött van majdnem az Ugandai tóhatáron. Egy nagyobb szigetről van szó, ám sokáig kevesebb lakossal mint Rusinga.  Ez köthető az elzártságához. 2005-ig egy autómentes sziget volt! Ami uh, menő.

A ferry utazás csodás, a kis közeli szigetekkel, a halászhajókkal. Ám szörnyű, hogy ha megisznak egy kólát utána bedobják a tavukba. Többször odamentünk és mondtuk, hogy ez nemjó, dobják ki a szemétbe és ne a gyönyörű tavukba, de csak üres szemekre találtunk, ami megijesztett.

Az első nagy találkozásunk a szigeten a helyi kocsmában Karl Marx-szal volt, aki egy helyi suba matek és angol tanár. Egy kis filozófiai beszélgetés után elváltunk tőle, de még az úton találkoztunk Toni Blair nevű mangóárus lánnyal. Így ezek után azt éreztük egy elég érdekes helyre csüppentünk

Itt nem a Luo törzs hanem a Suba törzs tagjai laktak, akik ősei Ugandából hajóztak ide. Suba kultúra megörzésére alapult múzeum kertjében sátraztunk  a szigeten.  A helyi múzeum egyben a helyi focinéző hely is (közösségi ház mondjuk) és könyvtár(!) is. Az első nyitott könyvtár amivel Kenyában találkozok.

Mfangano mint Rusinga is HiV pozitív emberekkel tele van, halászatból élnek főleg, ám talán a suba kultúra miatt, de itt sokkal több nagy fa van és kevésbé sivatagos a sziget. A sziget körútunkon gyönyörű partokat, óriási köveket és kedves emberekkel találkoztunk. Ezt is érdemes meglátogatni.