Kezd csúcsosodni a kulturális sokkom…Nagyon más a munkához való hozzáállás itt. Még nem nagyon jöttem rá a részletekre. De akkor csak annyi hogy nekem nagyon nehéz együttdolgoznom kenyai önkéntesekkel.

Azt gondolják elveszem az ő (önkéntes)munkájukat?

Új ötlet nem ajánlott.

Nem igazán van meghatározva ha munkát adsz, így elég könnyen belecsúszhatsz az „új ötlet” kategóriába.

Itt az emberek talán azt gondolják az irodai munkahely egy menedék. lehet inni teát, lehet nevetgélni és beszélgetni. igazából jó ötlet ez. Érdekes – én is hiszek és csak olyan helyen szeretnék dolgozni ahol jó a légkör.  Ám nem nagyon előremutató munka szempontból, ha nincs munka ami összefog, elért dolgok. Nem értem a pozíciókat, nem igazán látok pénzkereső pozíciókat csak amolyan „fenntartó-admin”pozikat.

Tudom én, hogy igazából egy német lélek veszett el bennemJ Úgyhogy ezért nehéz ez a Kunamatata érzés. 

Értem én miért akar itt mindenki vállalkozni, mert ha te vezetsz valamit akkor legalább komolyabban veszed a munkádat, de egy szervezetben az emberek itt csak azért járnak, hogy kivegyenek havonta. 

Nem akarok megmondónak tűnni. sajnálom ha annak tűnök. én se tudom mi a megvalósítható, csak egy kis homokszemnek érzem magam.