Vakációra megyünk Adriennel. VégreJ. Rövid lett, de velős. Két szigetet látogattunk meg az inspiráló Viktória tón. Kb 60 km bringáztunk le az útból, amin sikerült színt is változtatni és megérteni mi az a szintű „köves” út, amin csakis montainbike való. Rusingai vizi átkelőhöz bringáztunk, ami hát keményen a délelőtti napban volt így izzasztó volt és dimbes-dombos utakkal. El is hagytam Adrit egy óra után és egyedül gyürtem az aszfaltot.

ÉÉÉS csináltatok bringás sapkákat, mert konkrétan levedlett az egész arcom az út végére. Olyan lettem mint egy kis zombi.

Versenyeztem vízhordó kisfiukkal és motorosokkal a monoton úton, mert nagyon megijedtem, hogy elveszek.

Rusinga sziget, az egyik legnagyobb lakott szigetei közé tartozik Kenyának. Sajnos több kárt mi is észrevettünk, ami a sziget környezetében történt. A lakosság megállíthatatlanul növekszik és ezzel a környezetüket is megterhelik. Tradicionálisan halászok laktak itt, a helyi fákat vágták ki hogy eltüzeljék és a tehenek és a kecskét a legtöbb növény megeszik. A föld erodálódik, a helyi patakok kiszáradtak. Alig láttunk igazán nagy fákat, inkább csak bokrokat, mintha valami köves félsivatagban járkálnánk.  A halászat visszaesőben van, ám így is soknak csak ez a mestersége így marad a visszaeső halbevételek mellett is ennél a szakmánál.Mindenhol laknak emberek, mi is egy helyi idős házaspárnál szálltunk meg, igazán felemelő volt velük beszélgetni és csak együtt vacsorázni: ők Mama Gigi és Mze Mike.  

Ez a sziget a partokról és a fürdésről szólt, 25 partja van ahol lehet mosni, mosogatni és fürödniiiii. És mindegyik csodás volt amit meglátogattunk. Sajnos a egy kivételével a 7 beach női volt, így sok meztelenül mosogató nővel találkoztunk, de kedvesen megengedték, hogy bemenjünk a vízbe gyorsan. Csakis azért, hogy a gyerekcsapatok megtámadhassanak a vízben ugrálva ránkJ Egyszerre 7 gyerek volt a maximumunk. Kedvesen fogdosnak a fehér színünk miatt és büszkén nudiznak mellettünk.